8.1 Fejezet - Átok

   - Elnézést, de összekever valakivel. A nevem Evelyn. Evelyn Dries.
   - Oh, sajnálom. Tényleg összekevertelek valakivel. Bocsáss meg - ül le végre a tanári székre, viszont ekkor kopogás hallatszik, majd újabb nyikorgás.
   - Elnézést kérek a késésért. A nevem...
   - Stefan Salvatore - csúszik ki a számon. Nem akartam, de kicsúszott. Egyszerűen nem bírtam magamban tartani azt a nevet, amivel már találkoztam. Ez a név volt az álmom középpontja, a főszereplője. Miért kellett kimondanom? Miért nem tudtam elhallgatni? Most ismét mindenki engem néz. Mindenki kivéve Carolinet, ő ugyanis Stefanon legelteti a szemeit.
   - Honnan ismersz? - szólal meg a fiú összeráncolt homlokkal, kiváncsi szemekkel.
   - Én... nem, vagyis... nem tudom - makogok. Nem tudom mit beszélek. Nem tudom, hogy hogyan fejezzem ki magam. Mégis hogyan mondjam azt neki, hogy megálmodtam a mai, a holnapi, de még az azutáni napot is? Hülyének nézne. Biztosan azonnal orvoshoz vinne.
   - Foglalj helyet, úrfi - szólal meg végre Mr. Saltzman. Stan engedelmeskedik és azonnal helyet foglal magának Caroline mögött.

   - Bonnie, most rögtön gyere velem az udvarra. Beszélnünk kell, de ezt senki sem hallhatja. De előbb keresd meg Carolinet, én meg megkeresem Mattet. Nekük is hallaniuk kell.
   - De mondd már mi a helyzet! - kíváncsiskodik.
   - Majd, ha ők is itt lesznek.

7. Fejezet - Vissza a jelenbe

   - Bizony. Én lennék az. A te Evad. A te egyetlen és igazi Evad.
   - Mit keresel itt? Te meghaltál!
   - Még te is elhitted? Azt hittem több eszed van annál, hogy bedőlj egy ilyen kis történetnek.  
   - Mi folyik itt Stefan? - fordulok az említett személy felé, aki le sem veszi a tekintetét a lányról. - Miert hasonlít ennyire rám? Pontosan úgy néz ki mint én. Ki ő? Honnan ismered?
   - Ohh, szóval még nem tud semmiről? De kár. Nekem kell így mindent elmondanom neki, de először, ha nem haragszotok, bemennék - ezzel már veszi is az irányt a nappali felé.
   - Stefan! Hol vagy te átkozott? Meg merted ezt tenni velem? Hol vagy? - hallatszanak a hangok a lépcső felől.
   - Damon - lehelem ki tele félelemmel a nevet.
   - Nocsak, nocsak. Kit látnak szemeim? Csak nem Damon Salvatore? - lép közelebb Damonhoz a számomra még mindig ismeretlen lány.
   - Hmm, Eva. Tudtommal meghaltál - köszönti azonnal egy csókkal Damon.
   - Na de kérlek. Ennyire gyengének tartasz engem? Amúgy meg, te sokkal jobban köszöntöttél, mint Steffi. Talán neked már nem is hiányoztam? - Stefanra veti a pillantását, miközben még mindig Damon karjaiban van.  
   - Mit keresel itt? - kérdezi Stefan, közben meg próbál nem összerogyni.
Lydia Land of Grafic