Három érzés versenyezik bennem. A csalódottság, mivel mégiscsak a saját bátyja rabolt el engem, a boldogság, hogy végre láthatom és rám talált. Talán ki is tud innen vinni. Viszont, ami a legerősebb érzés, a gyűlölet.
- Tudom mire gondolsz. Felejtsd el! A lány itt marad! - ejt ki minden egyes szót erőteljesen Damon, miközben közel sétál Stefanhoz.
- Nem marad itt! Elviszem. Haza, hozzájuk! - kiálltja vissza amolyan válaszul Stefan, majd megragadja a karom gyengéden, vigyázva, nehogy megszorítsa.
- Gyere - suttogja és már vezet is az ajtó fele.
- Azt mondtam itt marad! - ordít tele torokból Damon, majd ököllel megüti Stefant, amit ő azonnal viszonoz is.
- Elhallgass! Te is olyan vagy, mint... - gyengül el Stefan hangja, majd teljesen elhalkul.
- Mint Eva? Ezt most úgy értsem, hogy csak magamra gondolok? Hát nem. Én most Evelynre gondolok és arra, hogy boldog legyen.
- Szerinted ez neki a boldogság? Hogy bezárod ide, mint egy bűnözőt? Te nem vagy normális! Súlyos eset vagy!
- Idefigyelj, öcsi...
- Tudom mire gondolsz. Felejtsd el! A lány itt marad! - ejt ki minden egyes szót erőteljesen Damon, miközben közel sétál Stefanhoz.
- Nem marad itt! Elviszem. Haza, hozzájuk! - kiálltja vissza amolyan válaszul Stefan, majd megragadja a karom gyengéden, vigyázva, nehogy megszorítsa.
- Gyere - suttogja és már vezet is az ajtó fele.
- Azt mondtam itt marad! - ordít tele torokból Damon, majd ököllel megüti Stefant, amit ő azonnal viszonoz is.
- Elhallgass! Te is olyan vagy, mint... - gyengül el Stefan hangja, majd teljesen elhalkul.
- Mint Eva? Ezt most úgy értsem, hogy csak magamra gondolok? Hát nem. Én most Evelynre gondolok és arra, hogy boldog legyen.
- Szerinted ez neki a boldogság? Hogy bezárod ide, mint egy bűnözőt? Te nem vagy normális! Súlyos eset vagy!
- Idefigyelj, öcsi...