8.1 Fejezet - Átok

   - Elnézést, de összekever valakivel. A nevem Evelyn. Evelyn Dries.
   - Oh, sajnálom. Tényleg összekevertelek valakivel. Bocsáss meg - ül le végre a tanári székre, viszont ekkor kopogás hallatszik, majd újabb nyikorgás.
   - Elnézést kérek a késésért. A nevem...
   - Stefan Salvatore - csúszik ki a számon. Nem akartam, de kicsúszott. Egyszerűen nem bírtam magamban tartani azt a nevet, amivel már találkoztam. Ez a név volt az álmom középpontja, a főszereplője. Miért kellett kimondanom? Miért nem tudtam elhallgatni? Most ismét mindenki engem néz. Mindenki kivéve Carolinet, ő ugyanis Stefanon legelteti a szemeit.
   - Honnan ismersz? - szólal meg a fiú összeráncolt homlokkal, kiváncsi szemekkel.
   - Én... nem, vagyis... nem tudom - makogok. Nem tudom mit beszélek. Nem tudom, hogy hogyan fejezzem ki magam. Mégis hogyan mondjam azt neki, hogy megálmodtam a mai, a holnapi, de még az azutáni napot is? Hülyének nézne. Biztosan azonnal orvoshoz vinne.
   - Foglalj helyet, úrfi - szólal meg végre Mr. Saltzman. Stan engedelmeskedik és azonnal helyet foglal magának Caroline mögött.

   - Bonnie, most rögtön gyere velem az udvarra. Beszélnünk kell, de ezt senki sem hallhatja. De előbb keresd meg Carolinet, én meg megkeresem Mattet. Nekük is hallaniuk kell.
   - De mondd már mi a helyzet! - kíváncsiskodik.
   - Majd, ha ők is itt lesznek.

   - Gyorsan essünk túl ezen a beszélgetésené, ugyanis ma mgmég az új srác után is kell kémkednem. 
   - Na de Caroline. Ez még tőled is sok - szól közbe Matt.
   - Nem hiába hívattalak ide benneteket - fordítom komolyra a szót. - Nagyon különös dolog történik most velem. Tegnap éjjel, bármennyire is meglepő, megálmodtam, hogy mi fog ma történni. Minden pontosan úgy történik. Innen tudtam ma mindkettejük nevét. Viszont a tegnapi napból semmire sem emlékszem. Az ég adta világon semmire.
   - Tessék? Te azt akarod mondani, hogy az álmodban már láttad, hogy hogyan néz ki ez a pasi és nem szóltál róla?
   - Caroline! - kiált föl mindenki egyszerre.
   - Most nem ez a fontos, értsd már meg! - próbálom valahogy elterelni Caroline gondolatait arra, ami tényleg fontos, de persze ez nála eléggé nehézkes.
   - Én azt hallottam, hogy az álmok amolyan jóslatok. Megláthatod benne a jövőd, vagy akár egy jövőben történő dolgot - magyarázza Bonnie.
   - Na persze. Én egyszer megálmodtam, hogy új autót kapok. Azt pedig csak leshetem.
   - Nem azt mondtam, hogy minden álom a jövőt mutatja, Matt. Térjük inkább vissza Eve álmához. Mondd el, hogy mit álmodtál pontosan - néz rám egyszerre aggódóan és együttérzően Bonnie, mire a többiek is rám vetítik teljes figyelmüket.
   - Uhh, hát... hol is kezdjem? Szóval, az álmomban mindez megtörtént. Megálmodtam azt, hogy ma reggel apa a konyhában fog köszönteni engem, majd azt is, hogy Pete és Tyler együtt jönnek ma suliba. Később megmég azt is előre láttam, hogyan fog kinézni Stefan és Mr. Saltzman. Na meg persze azt is, hogy befestetted a hajad szőkére. Ami a legfontosabb dolog, hogy az álmomban Stefannak volt egy bátyja, Damon, aki fogva tartott engem, amiről Stefan nem tudott. Később Stefan rám talált és persze segített megszökni úgy, hogy leszúrta Damont, de talán mégis csak most jön a leghihetetlenebb rész. Volt ott egy lány, aki pont úgy nézett ki, mint én. A neve pedig Eva volt.
   - Eva? Te ugye csak viccelsz? - néz mélyen a szemembe Caroline.
   - Tudom, hihetetlen story, viszont még nincs vége. Bonnie az első napon, azaz ma, kezet fogott Stefannal, aminek a következménye az volt, hogy rettenetesen furcsa látomása volt és mindvégig szorította Stefan kezét, közben meg nem is tudott magáról.
   - Én még mindig ott akadtam el, hogy Evanak hivták azt a lányt - fordul felém kikerekedett szemekkel Matt.
   - Így nevezett téged ma Mr. Saltzman - vágja rá Bonnie rekedt hangon.
   - Tudom. Ez nekem is szöget ütött a fejembe. Nagyon furcsa egybeesések vannak, amiket egyszerűen nem tudok hova rakni és nem tudok megfejteni.
   - Figyelj, Eve! Minden marad a régi. Úgy viselkedsz, mintha ez csupán furcsa és egyben ijesztő egybeesés lenne - oktat ki Bonnie.
   - Egy valami azért még szúrja a csőröm - nyögöm ki halkan, mire három értetlen szempár néz felém. - Az álmomban ugyanúgy volt szülinapi buli a Grillben. Viszont ami még inkább piszkál engem, hogy Damon onnan vitt el.
   - Nem mehetsz el! Minden féle képpen otthon maradsz. Na meg persze mi is ott maradunk veled. Nem mehetünk el. Jobb az elővigyázatosság - jelenti ki Bonnie.
   - Ne már! Ne mondd azt, hogy most egy hülye álom miatt nem mentek el. Én ugyanis ott leszek, ki nem hagyom! - fejezi be a mondatát Caroline és már megy is útjára.
   - Éreztem, hogy ez lesz - sóhajtok föl.
   - Én is - mosolyodik el jókedvűen Bonnie - Pontosan így akartam. Legalább ő elmegy, így megtudhatjuk majd tőle, hogy volt-e bárki, vagy bármi furcsa a partin.
   - Ott jön Stefan és pont felénk tart - komolyodik el, majd bólint a fejével a megfelelő irányba Matt.
   - Sziasztok. Remélem nem zavarok. Stefan vagyok, az új osztálytársatok - mutatkozik be teljesen átlagosan, miután a kezét is kinyújtja ismerkedés kezdeményezés képpen. A szemei azonban végig rajtam vannak. Biztosan most is azon gondolkodik, hogy honnan tudtam a nevét. Hogy fogom ezt még kimagyarázni?
   - Evelyn vagyok, ők itt pedig Matt és Bonnie - mutatok a két meredten álló barátomra.
   - Örvendek - fog kezet vele Matt.
   - Szia - fog kezet vele most már Bonnie. Hosszas figyelem után csupán egymásra meredünk Matt-tel és Bonnieval. Semmi. Nem történt az ég adta világon semmi. Talán ez az irreális fele az álmomnak? Bizonyára tényleg csak bolondos egybeesés ez az egész.
   - Láttam, hogy itt álldogáltok és gondoltam felajánlom nektek, hogy hazaviszlek autóval. Úton hazafele, esetleg elmondhatod honnan ismersz - mosolyog rám kedvesen.
   - Kösz haver, de van kocsim. Haza tudom őket vinni én is - szól oda pökkhendien Matt, mire mindhárman fölkapjuk a fejünket. Ezt most tényleg jól hallottuk? Ő nem ilyen. Talán csak védeni akar minket egy idegentől? Biztosan nagyon beleéli magát az álmomba. Bonnie a könyökével lök egyet rajta, mire ő csupán megvonja a vállát.
   - Oh, értem. Akkor nem is zavarok tovább - néz Matt szemébe.
   - Kérlek ne haragudj rá, csak úgy viselkedik, mint egy jó báty - magyarázkodom.
   - Vagy inkább, mint egy szigorú apuka - szól közbe Bonnie.
   - Majd találkozunk - néz rám végre Stefan, majd megy is az autója fele. Gyönyörű vörös kocsija van. Csak úgy csillog a nap fényében. Biztosan sokat foglalkozik vele. Nem értek az kocsikhoz, de ez biztosan drága mulatság lehetett.
   - Megyünk? - zakkant ki a gondolataimból Matt.
   - Persze. Kérlek ma vigyél Evelynhez. Náluk alszom, ha nem gond - fordul felém Bonnie.
   - Dehogy baj. Bármikor. Szüleid tudják?
   - Majd megtudják. Fölhívjuk nálatok.


*STEFAN SZEMSZÖGE*
    "Kedves naplóm!
Ez a lány; ez a lány pontosan úgy néz ki, mint ő, de mégis más. Van benne valami. Kedvesség, szerénység, jóság. Furcsa ez az egeész. Nem tudom hogyan is kezeljem. Próbálok nem rá nézni mindig, de nehéz. A szépsége és az ártatlansága megbolondít. Próbálom leplezni magam, de ez nem fog sokáig menni. A haja, a mosolya, a tekintete... Egy egész regényt tudnék róla írni és még akkor sem fejezném be. Meg kell őt ismernem. Közel kell kerülnöm hozzá, már azért is, hogy megvédhessem őt mindentől. Főleg Tőle. Hiszen ezért jöttem ide vissza, hogy megvédjem az embereket tőle, mivel újból itt van. Még nem láttam ugyan, de tudom, hogy itt van és áldozatokat keres magának. Számára az ember csupán egy zsákmány, semmi más. Megfeledkezik arról, hogy valamikor bizony ő is az volt. Csupán egy ártatlan zsákmány volt. Bármely percben lecsaphat. Muszáj lesben állnom és nekem is vadásznom kell, de én nem emberekre, hanem rá vadászok majd. El kell kapnom és meg kell tudnom tőle mindent. Meg kell tudnom, hogy miért jött ide vissza annyi év után, hogy miért pont ide, ahol annyi fájó emlék van a hátunk mögött, hogy mit akar az itteniektől, és legfőképp mit akar tőlem; ugyanis nem hiába teszi mindezt. Biztosan a tervében volt az is, hogy engem idecsaljon. Lesben kell állnom és nyitott szemmel kell járnom!" 
   - Szép kis bejegyzés - jön egy hang a hátam mögül. - Egész formás, de én valahogy a hangsúlyt Evelyn leírására tettem volna. Az valamiért érdekesebb, nem?
   - Mit keresel itt? - szólalok meg magabiztosan.
   - Ezt-azt, vért, embert, Evelynt...
   - A szádra ne vedd többé a nevét.
   - Oh, persze, hiszen neked is bekavart a szép kis pofija - nézegeti a polcon levő könyvgyűjteményem. - Nem változtál. Ugyanazok az unalmas Shakespeare-könyvek. Ideje megújulnod, Stefan. Már egy új korban vagyunk. Be kellene te is állj a sorba, így túlságosan is kilógsz.
   - Mit akarsz tőlem? És miért pont ezt a helyet választottad? Evelyn miatt? - faggatom.
   - Bingó. Nem is vagy te olyan butus, mint amilyennek látszol - áll meg az ablak előtt.
   - Akkor már most elmehetsz innen. Nem tudom mi a terved vele, de amíg én itt vagyok, addig te a közelébe sem férkőzhetsz.
   - Öcsi, már a közelében vagyok.

4 megjegyzés:

  1. Nem rég kezdtem el, de befejeztem talán azért kezdtem el, mert TVD a kedvenc sorozatom, de eszméletlenül megtetszett az egyedi sztorid.*-*
    Egy két átolvasás után hibák se lesznek, de nincsenek nagy hibák.:)
    Még egy valami; KÖVETKEZŐ RÉSZT!*_*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm neked ezt az energiabombát! Remélem nem fogok csalódást okozni. ^^ :D

      Törlés
  2. Sziaaa van egy kis meglepetésem neked itt ------> http://theyoungdefender.blogspot.hu/p/dijak.html

    VálaszTörlés

Lydia Land of Grafic